A második esély

A film egy feketék által lakott gettóban játszódik.
Egy sápadtarcút (whitie), vagy jobb fordítás lenne itt a hófehérke, küldenek ki egy számára szokatlan környezetbe, ahol persze már alapból mindent elszúr. A whitie-t Michael W. Smith játsza, hihetően alakítva a gazdag, elkényeztetett, semmire sem jó churchboy-t (templom egeret). Ami viszont sokunkat szimbolizál, mert a mai gyülekezetek főleg vallásoskodó keresztényeket termelnek ki magukból. Csak a magunk jólétével foglalkozunk. Ha problémával találkozunk, általában elintézzük valami olcsó dologgal, mint a filmbeli amerikaiak is teszik.

Letekerik az autó ablakát, és kidobnak valamit, ami nekik fölösleg. És tovább hajtanak.
Nem állnak meg, hogy a problémát megértsék, esetleg kétkezi munkájukkal besegítsenek.


 

A film letölthető itt:

 

A Második Esély egy alkalmas film arra, hogy mi is felébredjünk álmodozásainkból
és meglássuk a valóságot körülöttünk.

 

Részlet a filmből (egy fekete pásztor szónoklata romba dönti az év fénypontját):
Ma reggel épp a pirosnál álltam, a mi környékünkön, ami talán az Önök szomszédságában van, uraim.
Egy nő jött oda, kezében egy takaróba csavart, kisbabának látszó tárggyal.
Kopogtatott az ablakomon, pénzt kérve.
Tudtam, hogy az csak egy műanyag baba a kezében. De ő csak folytatta a kopogást.
Szóval végül adtam neki 1 dollárt, csak hogy megszabaduljak tőle.
A Biblia Jakab 1. részében arra tanít minket, hogy az igének cselekvői legyünk, ne csak hallgatói.
Minden évben úgy érzem, hogy idejövünk, kopogtatunk az önök ablakain, csakhogy a mi babánk valóságos. Nem a pénzükért jöttünk.
Vannak tehetséges gyerekek a közösségünkben, akiknek szükségük van tanításra, vezetésre.
A feleségemnek szüksége van társakra, akik segítenek a prostitúciótól szabadulni akaró nőknek.
Szükségünk van iskola utáni felügyelőkre, bibliaiskolai tanítókra.
(itt bemutattak a rendezők, hogy lejárt az ideje)
Emeljék fel ezeket, hadd lássam! (felemeli a mindenki számára kiosztott adakozási űrlapot)
Így oldjuk meg mi, amerikaiak, a problémáinkat.
Letekerjük az ablakot, kidobunk valami pénzt, aztán továbbhajtunk.
Szóval az én üzenetem ezen a vasárnapon: ha nem jöttök le, és nem vállaljátok, hogy bepiszkítjátok a cipőtöket, tartsátok meg magatoknak az átkozott pénzeteket!